[ olvasnivaló » Bujinkan Budo Taijutsu ]

Bujinkan Budo Taijutsu

A Bujinkan Budo Taijutsu - (egyéb nevein: Ninpo Taijutsu, Bujinkan Ryu, Ninjutsu) a Bujinkan-ban oktatott Budo irányzat, amely kilenc ryu-ból (irányzat, stílus, iskola) áll. Mind a kilenc ryu koryu ("öreg/régi iskola", ami a Meiji-restauráció, vagyis 1876 előtti alapítást jelöl), de maga a Bujinkan Budo Taijutsu már nem az, mivel az 1960-as, '70-es években jött létre mint egységes egész, a jelenlegi nagymster, Hatsumi Masaaki által, aki mind a kilenc ryu nagymestere is egyben. A stílusok egységesítését, összegzését az előző nagymester, Takamatsu Toshitsugu (a "Mongol Tigris", az utolsó igazi nindzsa) kezdte meg. Az így létrejött rendszert lehet önálló stílusnak is tekinteni, ezt hívják Budo Taijutsu-nak, néha Bujinkan Ryu-nak, illetve többé-kevésbé helytelenül Ninjutsu-nak.

Mivel a Bujinkan Budo Taijutsu kilenc stílusból-ból áll és kötetlen a formája, valamint függ a gyakorlójától is, így gyakorlatilag lehetetlen meghatározni hogy melyik másik harcművészeti stílushoz hasonlítható, ha hasonlítani akarjuk valamihez. Mindegyikhez. Egyikhez sem. A kilenc stílusból-ból érkezett a Budo Taijutsuba Ninpo (ez sokban hasonlít az Aikido-ra mind elméletében mind pedig gyakorlatában, de annál jó ezer évvel régebbi és sokban különbözik is tőle), a Ju-Jutsu több formája a lágytól a keményig, Koppojutsu (ami leginkább egy nagyon kemény Karatéhoz hasonlít, hiszen a csontokat támadja), Kosshijutsu (ami egy keményebb déli stílusú Shaolin Kung-Fu-t idézhet, az izmokat és ízületeket támadja az ujjakkal), Kyusho-jutsu (érzékeny pontok, élettani pontok támadása) és így tovább. A kilenc stílus egyesítése hatalmas tudásanyagot és elképesztő változatosságot eredményezett, amelyben mindenki megtalálja a neki megfelelő küzdelmi stílust. A leggyakrabban gyakorolt és látott formájában olyan mintha Aikido lenne Ju-Jutsu-val és Kyusho-jutsu-val. De van aki a lágyságra helyezi a hangsúlyt, az úgy tűnik mintha az Aikido és a Chin-na keveréke lenne némi Kyusho-val és Ju-Jutsu-val. Mások keményebben gyakorolják, az inkább hasonlít egy kemény Ju-Jutsu és Karate keverékére Kyusho-val és egy kevés Aikido-val.

A kilenc iskola egymásra épül és kiegészíti egymást, így ahogy egyre magasabb szintre jut a budoka (Budo-t tanuló személy), egyre többet kell tudnia az iskolákról is. Nagy általánosságban elmondható hogy a Taijutsu alapjait a Gyokko Ryu, míg magasabb szinten a Takagi Yoshin Ryu és a Shindenfudo Ryu tanítja, a fegyverhasználatot főként a Togakure Ryu és a Kukishinden Ryu adja. Mind a kilenc iskola teljes értékű és tanít pusztakezes valamint fegyveres technikákat is.

A Budo Taijutsu egyáltalán nem kötött stílus, gyakorlatilag még a katák (kata = formagyakorlat) java része sem kötött. (A kezdők természetesen viszonylag kötött formában tanulják ezeket, de már a kezdetek kezdetén elkezdődik a szabadabb mozgásra való ráhangolás, mivel ez (is) teszi a Budo Taijutsut Budo Taijutsuvá, egyedivé.) Ennek az az oka, hogy a tanított kilenc ryu mindegyike koryu, azokra pedig jellemző hogy a modern irányzatokkal ellentétben nem bebetonozott stílusok. A legjobb példák erre a densho-k (az iskola tanításait tartalmazó, kézzel írott könyvek vagy tekercsek), amelyek szinte soha nem írják le pontosan a technikákat és katákat, csupán vázlatosan, így azt csak az érti meg aki kellő szintű tudással rendelkezik, például egy mester elmagyarázta neki a le nem írt részleteket, vagy ő maga áll olyan szinten hogy a leírásból "megsejti" a hiányzó tartalmat. Ugyanez teszi lehetővé azt is hogy a katákat és technikákat szinte végtelen számú különböző formában is végre lehessen hajtani úgy hogy az mégis a leírt kata vagy waza (technika) legyen. Nagyon fontos szerepet kap a henka, vagyis a "variáció egy témára". A Bujinkan-ban van is erre egy mondás, miszerint minden technikának van öt henkája, és minden henkának van öt henkája, és minden henkának van ... és ezt vég nélkül kellene folytatni. Egy összegzés szerint a Budo Taijutsuban körülbelül 20 000 technika és variáció van, de senki sincs aki mindet ismerné, beleértve Hatsumi soke-t, a nagymestert is. Néha előfodul hogy egy variáció csak pár pillanatig vagy percig létezik, amíg valakinek eszébe jut, megcsinálja egyszer vagy többször, majd feledésbe merül hosszabb-rövidebb időre. Esetleg valaki, máskor és máshol újra rábukkan ugyan erre a variációra.

A stílus nagy hangsúlyt helyez a hét alapelvre, amelyek a következők:

• időzítés: A helyes időzítés alapvető fontosságú mind a támadásban, mind pedig a védekezésben. Rossz időzítés miatt szintebiztos hogy összeomlik a támadás vagy védekezés.
• távolság: A helyes távolság felvétele és megtartása talán mindennél fontosabb. Saját megfelelő távolsága van a védekezőnek és a támadónak is (a kettő nem ugyanaz!) szándéktól és testmérettől függően, mint ahogyan minden fegyvernek is megvan a maga megfelelő távolsága. A Budo Taijutsu a "távolságtartás harcművészete".
• kontroll: Kontrollálnunk kell önmagunkat, a fegyverünket ha van, az ellenfelet vagy ellenfeleket, az ő fegyverét vagy fegyvereiket ha van, a környeztet és lehetőleg az egész helyzetet is amiben vagyunk.
• kamae: A kamae jelentése állás, alapállás, állapot. Ez nem csak a testünk és végtagjaink helyzete a térben például egy alapállásban, hanem és legfőképpen az elménk állapota is. Egy kamaénak nem feltétlen kell látszódnia a testünkön. Igazából minden kamae egy-egy szellemi állapot, amelynek egy fizikai megvalósítása az ahogyan állunk.
• irány: Az irány a mozgás egyik alapja. Megvan a saját irányunk, az ellenfél iránya - és a fegyverek iránya, amelyből éppen annyi van mint az előbbiekből, hiszen egy bottal mindenfelől lehet ütni, de még egy puskával sem csak elörefelé lehet lőni, sőt, ütni is lehet vele közelharcban. A saját irányunk és az ellenfél helyes irányának felérése után egy elmozdulással - és helyes időzítéssel - megvalóstíhatjuk vagy fenntarthatjuk a helyes távolságot. Ehhez adott esetben elegendő csak kamaét váltanunk.
• egyensúly: A saját egyesnúlyunk megtartása nagyon fontos, mert csak akkor tudjuk hatásosan mozgatni a testünket ha egyensúlyban vagyunk, mígy az ellenfelet akkor a legkönnyebb mozgatni amikor nincs egyensúlyban.
• meglepetés: Az a legjobb, ha úgy támadunk hogy meglepjük vele az ellenfelünket, mert akkor sokkal kevesebb ideje van a védekezésre. Az a legjobb ha egyáltalán nem látja a támadásunk és így nem is tud ellene védekezni, például egy megtévesztő mozdulattal felcsaljuk a tekintetét vagy az ösztönös reakciót használva lecsukjuk a szemhéját, majd a másik kézzel megütjük, vagy megrúgjuk. "Először érezze, azután lássa. De inkább ne is lássa."

A Budo Taijutsu további fontos jellemzője - ez az amiben nagyon eltér a többi stílus szinte mindegyikétől - a fegyverhasználata, amely teljes egészében a Taijutsu-ra, vagyis a pusztakezes mozgásra épül, annak egy fegyverrel bővített változata. Vagyis nincs jó fegyverhasználat megfelelő szintű pusztakezes alapok nélkül - kicsit belegondolva nem is lehet. A tisztán fegyveres stílusoktól eltérően, mint amilyen a Kendo, az Iaido vagy Naginata-do, nem a fegyverhasználattal együtt és azon keresztül tanítja meg a Taijutsu alapjait, hanem - mivel a Taijutsu adja a stílus alapját és magját - először a Taijutsut tanítja, majd arra építve, azt kibővítve oktatja a fegyverek használatát. A technikák, katák és kamaék java része végrehajtható fegyverrel és fegyver nélkül is, a kata mégis ugyan az a kata lesz ha ugyan azok az elvek nyilvánulnak meg benne. A Budo Taijutsu számtalan fegyver kezelését tanítja, a legfontosabbak természetesen a katana, bo, jo, tanto, hanbo és a wakizashi, majd a jutte, kusari-fundo, yari, naginata, shuriken, kunai, kyoketsu-shoge és elvétve esetleg még egy-két egyéb fegyver vagy eszköz.