| [
olvasnivaló
»
a ninjutsu
] |
A ninjutsu (nindzsucu), más néven shinobi-jutsu vagy ninpo a
nindzsák
harcművészete. A ninjutsu nem csak harcművészet, sőt, elsősorban nem harcművészet, hanem a
ninja
fortélyok és gondolkodásmód gyűjtőneve - ettől ninjutsu a ninjutsu, nem pedig a harcművészeti technikák sokaságától és mibenlététől.
A ninjutsu nagy hangsúlyt fektetett a kémkedésre, az információszerzésre, az ellenség megzavarására,
az eltűnésre, a menekülésre, a leplezésre, a földrajz és az időjárás ismeretére, a gyógyításra és a robbanóanyagokra.
Mindezek mellett természetesen rengeteg harci technikát és fegyvert is használt.
Nem tudni, hogy hány ninjutsu ryu (iskola, stílus) létezett, és azt sem
lehet pontosan tudni, hogy ma mennyi létezik. Mára sok ryu kihalt, sok ryu pedig egybeolvadt más ryu-kkal.
A legjelentősebb iskola évszázadok óta a
Togakure Ryu.
A ninjutsu iskolák (ryu-k) mintegy hetven család harcművészetének csiszolása, finomítása által váltak egyre erősebbé és
jól elkülöníthetővé. Néha előfordult, hogy egy akció kivitelezéséhez létrehoztak egy új ninjutsu iskolát, amit azután nem
ritkán meg is szüntettek, de néha egy-egy ilyen iskolát tovább éltettek. Sok ryu csak egy, esetleg néhány családon belül
élt vagy él még ma is. Habár így az iskola titokban marad, de könnyen ki is halhat. A Shoken Ryu Dakentaijutsu például az
1960-as évek közepén, a családfő halálával szűnt meg létezni. Sokan úgy gondolják, hogy a Ninjutsu teljes egészében
megsemmisült a Tokugawa-shogunátus (1603-1867) idején, vagy a II. világháborúban. A valóság az, hogy mindvégig aktívak
voltak. A Tokugawa-shogunátus alatt a titkosrendőrség állományának jelentős részét
nindzsák
alkották, a II. világháborúban
pedig mint a különleges alakulatok tagjai harcoltak.
Az első feljegyzés olyan személyekről, akiket
nindzsáknak
nevezhetünk, a Nihongi-ben, a 700-as évek elején keletkezett
történelmi feljegyzésben található, ahol egy 587-ben megtörtént csata leírásában találkozhatunk velük. Így tehát a
ninjutsu több mint 1400 éves múltra tekint vissza. Általában Michinoue no Mikoto-t tekintik a ninjutsu pionírjának,
habár erre nincsen történelmi bizonyíték.
Mint a Távol-Keleten szinte minden, a ninjutsu is erős kínai kötelékekkel rendelkezik. Számos titkos tan, titkos könyv,
harci technika, mágia, stb. is Kínából került át Japánba, ott pedig az elsők között, vagy kizárólagosan a
nindzsák
kezébe
került. A lőporkészítés módját - több egyéb tekerccsel együtt - például egy kínai herceg palotájából lopta el egy
nindzsa.
A
Gyokko Ryu Kosshijutsu-t
is egy kínai személytől eredeztetik. A
nindzsák
az 1500-as években voltak a legaktívabbak, amikor
Japán a legvéresebb korszakát élte. A ninjutsu is sokat fejlődött az 1500-as, 1600-as években, de a sok háború miatt jó
néhány ryu örökre megszűnt létezni.
Sok
nindzsa
hivatalosan szamuráj volt, aki valamelyik nagyúr szolgálatában állt. Így megismerték a szamurájok harci
technikáit és harcművészeteit, majd ellentechnikákat alakíthattak ki. Élvezhették a szamuráj előjogokat, tájékozódhattak
azokban a társadalmi körökben, ahova másként nem juthattak volna be, nem utolsó sorban pedig bővíthették saját
ismeretanyagukat, akár a harcművészet terén is.
A ninjutsu az 1960-as években "nyitott a nagyközönség felé". Ezt úgy kell érteni, hogy már van - talán 20-30 - olyan ryu,
amelyik létezéséről lehet tudni, és esetleg még dojo-ja is van. A jelenleg létező iskoláknak ez esetleg a fele, és az
"ismert" iskoláknak is vannak olyan technikái, amelyeket csak a legjobbaknak, vagy csak japánoknak tanítanak meg.
A ninjutsu több ország katonai szerveinek kiképzési anyagába is belekerült. Tanítják rendőröknek, katonáknak és
különleges alakulatok tagjainak is.
A ninjutsu számtalan jutsu-t, vagyis "technikai csoportot" tartalmaz. A
Bujinkan-ban
18 fő technikai csoport van, amelyekhez jön még számtalan kisebb-nagyobb jutsu.
Lásd még:
Kosztolányi Péter: A Ninjutsu
