| [
Ninja Juhakkei
»
bo-jutsu
] |
A bot, dorong, husáng ősi fegyver. Olcsó, jól kezelhető, könnyen pótolható. A világ minden táján
mindig használták, és ma is használják. Botként lehet használni minden átmarkolható, többé-kevésbé
egyenes rudat, például a gereblyét vagy az esernyőt. A megfelelő méretű és súlyú bot a kardot és tőrt
helyettesíti gyakorláskor. Sokáig csak a szegények fegyvere volt, de egy idő után a szamurájok is
felvették a bot technikákat a kiképzésükbe. Különösen az okinawa-iaknak volt ez a kedvenc eszközük,
ott is alakult ki a legtöbb féle bot és technika. Egy megfelelően elhelyezett ütéssel ájulást, törést
(csont, fegyver) vagy akár halált is lehet okozni. Európában nem volt jellemző, hogy a bottal szúrtak
is volna, pedig adja magát ez a felhasználás.
A jó bot keményfából, lehetőleg fekete tölgyből készül. Japánban a tölgyfa (kashi) két alfaja is országszerte
megtalálható, ezek a fehér tölgy (shirogashi) és a vörös tölgy (akagashi). Japán keleti tájain a fehér tölgyet, míg
a nyugati részeken a vörös tölgyet részesítették előnyben, de ez függött az iskolától (ryu) is.
A tölgyfa ideális alapanyag, mert
nem túl nehéz, meglehetősen erős, nehezen törik és reped, valamint jól ellenáll az időjárásnak és az öregedésnek.
A megfelelő méretre vágás után függőlegesen lógatva, súllyal kihúzva szárítják, majd olajban pácolják. Ezután ismét
szárítják, majd tűz mellett "edzik". Egy bot elkészítése így hónapokba is telhet, a végeredmény viszont egy mindent
kibíró, kőkemény, vízálló fegyver.
A
ninjutsu-ban
a botot harc közben egyik kézzel a végénél (mozgatás), a másikkal pedig a közepénél (célzás) fogják,
pihenő helyzetben pedig harmadolva. Az elől lévő kézzel sem szorosan, teljes erőből, hanem lazábban
fogják, hogy csúsztatni lehessen benne a botot, ugyanis így jobban érvényesül a csípővel a szúrásba
vitt energia.
A botnak, mint általában az eszközöknek a
ninjutsu-ban,
a végével történik az ütés, mert ott a legnagyobb a lendülete.
Mint minden eszközzel, a bottal is vannak olyan állások, hogy az ellenfél ne lássa azt, vagy ha látja se tudja
megállapítani a valódi hosszát (pl. gedan no kamae).
Speciális botfajta a shinobi-zue vagy shikomizue, amely kívülről hagyományos botnak néz ki, pedig a
belsejében vakítópor, méreg, lánc, zsinór vagy penge is lehetett. A sétapálcába rejtett penge Európában
is ismert és használt fegyver volt.
A három általános botfajta:
bo
(rokushaku-bo, 6 shaku, 180-185 cm, illetve fejtetőig ér),
jo
(yonshaku-bo, 4 shaku, 120-125 cm, illetve hónaljig ér),
habo
(sanshaku-bo, 3 shaku, 90-100 cm, illetve csípőig ér). Nem ritka még a tanbo sem (ami 1,5 shaku hosszú, vagyis
körülbelül 45 centiméter).
A bot lehet kör (naru-bo) , négyszög (kaku-bo), hatszög (rokkaku-bo) és nyolcszög (hakkaku-bo) keresztmetszetű is.
A leggyakoribb a kör keresztmetszetű, 2,5 - 3 cm átmérőjű. A botok hossza a használója magasságától is függ, mert
például ami az egyik embernek
jo,
az egy magasabbnak csak csak
hanbo.
Ezeken kívül még egyéb botfajták is léteznek, például
tanbo,
shobo,
shihshin-bo, ebo, ishibo, konsaibo, tetsubo.
Okinawai bot a
tonfa, az
eiku, a
yonshaku-bo (4 shaku, kb. 120 cm) és a kyushaku-bo (9 shaku, kb. 275 cm).
