[ 9 ryu » Shindenfudo Ryu Dakentaijutsu ]

Shindenfudo Ryu Dakentaijutsu

a mozdíthatatlan szív iskolája

Az 1100-as évek közepén alapította Genpachiro Temeyoshi, Izumo Kanja Yoshiteru kosshi-jutsu-jára építkezve. A Bujinkan-on belül a durva és hatásos jutaijutsu technikái miatt híres. Ennek az iskolának a technikáit alacsony emberek nagyon jól tudják hasznosítani. A hagyomány szerint a yari technikákat Izumo-nak tenguk tanították, és ezek a technikák a mai napig titkosak.

Az iskola a jujutsu-ra és a iainuki-ra (iai-jutsu) nagy hangsúlyt helyez. A katana-juk hosszabb és nehezebb mint az átlagos katana, így nehezebb és bonyolultabb kirántani is. A yari legkülönfélébb variációit, ono-t (harci fejsze), o-tsuchi-t (harci kalapács) és naginata-t is használ. Alkalmazza a Muto Dori-t (fegyvertelen fegyveres [kard] ellen). A hojo-jutsu-t (kötözés) a taijutsu-val szoros összefüggésben tanítja.

Takenaka Tetsunoke, Kano Jigoro egyik tanítványa is tanult egy időben Shindenfudo Ryu-t (a judo dobások egy része ebből a stílusból származik), Takamatsu soke pedig 9 évesen kezdett megismerkedni ezzel az iskolával.

A Shindenfudo Ryu öt alaptörvénye:
- tudni kell, hogy a türelem az első
- tudni kell, hogy az ember útja az igazságból fakad
- fel kell hagyni a kapzsisággal, a nemtörődömséggel és az önfejűséggel
- fel kell ismerni: a szomorúság és az aggódás természetes érzés, és keresni kell a mozdíthatatlan szívet
- nem szabad letérni a hűség és a testvéri szeretet ösvényéről, és egyre mélyebbre kell jutni a Budo szívébe

A Shindenfudo Ryu-ra jellemzőek a kemény ütések és csapások illetve a taposótechnikák, amelyek a Karate és Kempo technikákra vezethetők vissza, mivel Izumo Kanja Yoshiteru a Kempo mestere volt (természtesen nem a ma ismert Kempo-ról van szó).

Különlegessége ennek az iskolának, hogy nagy hangsúlyt fektet a védekező állások természetes mivoltának ismeretére, a kamae-i meglehetősen szabadok és lazák, mert a természetességre helyezi a hangsúlyt.

A Shindenfudo Ryu szerves része a jutaijutsu, a dakentaijutsu és az iai-jutsu.

Jutaijutsu: A jutaijutsu technikák főleg olyan ellenfelek ellen irányulnak, akik fogással, ütéssel vagy dobással támadnak. Minden alaptechnikának van öt henka-ja (variációja). Öt állást használ, ezek a Za no kamae, a Hiraichimonji no kamae, a Seigan no kamae, a Katate Seigan no kamae és a Shizen no kamae.

Erre a stílusra a legjellemzőbbek: nage waza (dobástechnikák), ha jutsu (szabadulás technikák), gyaku waza (ellentámadó technikák), shime waza (folytások), tori te (feltartó és lökő technikák), kansetsu waza (emelőtechnikák) és az osaekomi waza (földön tartó, leszorító technikák).

A jutaijutsu három nagy kata-ra épül:

• Shoden Gata (16 védekező fogástechnika)
  • Kata Munedori
  • Gyaku Kata Munedori
  • Ude Dori
  • Matsu Kaze
  • Ryu Ko
  • Gedan Gake
  • Ude Dori
  • Kyu In
  • Kimon Dori
  • Jinchu Nage
  • Koromo Gaeshi
  • Saka Otoshi
  • Satani Nage
  • Katate Otoshi
  • Gyaku Nage
  • Gokuraku Otoshi


• Chuden Gata (11 védekező fogástechnika)
  • Fu Setsu
  • Tama Otoshi
  • Ugo
  • Randori
  • Tsuki No Wa
  • Kocho Dori
  • Kasa Harai
  • Kakusei
  • Ryo Yoku
  • Utsushi Dori


• Okuden Kata (8 védekező fogástechnika)
  • Hyo Fu
  • Gosha Dori
  • Te Ate
  • Kari Shimo
  • Tatsu Maki
  • Furoya Nage
  • Yama Arashi
  • Bai Setsu

Dakentaijutsu: A dakentaijutsu nem használ kamae-kat, csak a Shizen no kamae-t alkalmazzák mint természetes állást, de nincsen kötött formája. Ebben ismeri el a természetességet, mint egyedüli védekező állást. A valóságban a személy elképzel egy védekező állást és készenlétbe helyezi magát. A kézzel való ütés és az ujjakkal való tépés gyakorlására fákat és sziklákat fognak, tartanak, szorítanak, ütnek és törnek össze. A rúgásokat úgy gyakorolják, hogy természetes séta közben, megállás nélkül kell egy bambuszfát megrúgniuk, ez a Take-Ori Keri (rúgással összetörni a bambuszt). A dobásokat szintén élő bambuszfák törésével és hajlításával gyakorolják. Az ütéseket és dobásokat úgy kell végrehajtani, hogy azok lehetőleg ne legyenek benne az ellenfél látóterében. Esésekből és dobásokból lehetőség szerint talpra kell érkezni, mert rendszerint mind a két kardot ( katana és wakizashi, vagyis daisho) maguknál hordták, így nem tudtak biztonságosan esni és gurulni.

• Ten no kata (mennyei formák; 8 védekező technika ütés és fogás ellen)
  • Nichigeki
  • Gekkan
  • Fubi
  • Uryu
  • Unjako
  • Setsuyaku
  • Musan
  • Karai


• Chi no kata (föld formák; 8 védekező technika ülő helyzetből ütés vagy fogás ellen)
  • Riken
  • Shinken
  • Raiken
  • Henkyo
  • Issen
  • Akuken
  • Kenkon
  • Suiryu


• Shizen Chigoku no kata (titkos természetes föld formák; 12 védekező technika fogás vagy ütés ellen)
  • Tainagashi
  • Kobushinagashi
  • Fubatsu
  • Ryotegake
  • Routo
  • Fudo
  • Ugari
  • Fukan
  • Kasasagi
  • Suzu Otoshi
  • Kasumi Otoshi
  • Shizen

Iai-jutsu: Mizuhara Kuro Yoshinari, a Mizuhara kastély ura azt írta, hogy a Iai-jutsu-t Minamoto Yoshitsune alapította abban az időben, amikor elhagyta a fővárost. Ő az iai (kardkirántás) egy nagy mestere volt. A Fudo Ryu tekercsekben az is olvasható, hogy ő lehetett az iai megalapítója.

a Shindenfudo Ryu mesterei

Ikai

Hogenbo Tesshin

Sakabe Tendo

1. Izumo Kanja Yoshiteru (1113)

2. Minamoto Hachiman Tamenari (1118)

3. Minamoto Hachiro Tameyoshi (1156)

4. Mizuhara Kuro Yoshinari (1204)

5. Mugaibo Shinnen (1233)

6. Ohkuni Zenhachiro Yoshinobu (1264)

7. Hata Saburo Sasukeyasu

8. Kotani Yuhachiro Nobuchika (1321 vagy 1331)

9. Kaneko Jinsuke Yoshikiyo (1346)

10. Tajima Genkoro Nariyoshi (1384)

11. Kammon Kokanja Yoshikane (1428)

12. Kimura Hozen (1460)

13. Ibuki Yoshihaha (1469)

14. Otsuka Hakushi Nyudo Tadamori (1506)

15. Otsuka Daikuro Tadahide (1522)

16. Abe Muga (1573)

17. Koga Taro Kyokokaku (1573)

18. Katayama Hokinokami Mori Hisayasu (1592)

19. Shindo Unsai (1624-1644)

20. Odagiri Tohyoe Yoshihiso (1624-1644)

21. Iida Jubee Tameyoshi (1764)

22. Mori Genroku Masahide (1804)

23. Toyota Jubei Mitsuyoshi (1865)

24. Toda Shinryuken Masamitsu (1824-1909)

25. Takamatsu Toshitsugu (1909-1968)

26. Hatsumi Masaaki (1968-)