
A balisong egy pillangókés. A szó a tagalog nyelvű "baling sungay", vagyis "törött szarv" kifejezésből jött létre,
ugyanis eredetileg a kés két nyelét hasított szarvakból készítették, míg a kés pengéje más kés újrahasznosított
pengéje volt. A kezelése igen nagy jártasságot és kézügyességet igényel, jóformán
külön művészet. Egy gyakorlott használó villámgyorsan ki tudja nyitni vagy be tudja csukni egyetlen kézzel forgatva
- és ez a használatának az alapvető módja. Összecsukott állapotban természetesen izom- és bőrfogásokhoz is kiváló,
vagy a végeivel ütve is elég durva a hatása - főleg a mai teljesen fém változatoknak. A kés kialakulásának története
elég bizonytalan, három fő elmélet van rá.
Az első szerint a 800-as években alakult ki
az escrima nevű filippínó harcművészet keretein belül, és ott egy hagyományos fegyver. Nos, nem egy
kiemelkedő fegyver az escimában.
A második szerint az 1900-as években alakult ki a Fülöp-szigeteken, és a második világháborúból hazatérő amerikai
katonák által terjedt el világszerte.
A harmadik szerint Franciaországban fejlesztették ki, és a "Le Perret" című könyvben jelent meg először, 1710-ben.
Később elterjedt Európa szerte, majd a spanyol hódítók vitték el a Fülöp-szigetekre. Ezt az elméletet szabadalmak,
publikációk és szakértő gyűjtők is erősítik.
Lásd még:
kris,
tanto