menü
látogatók
3 látogató van itt.

Legtöbb látogató: 127
2012.10.16. 19:21
www.martialarts.hu - harcmuvűvészeti és kultúrális portál
linkweb.hu TopSite.hu - A web legjobbjai. LinkBank Sport.wyw.hu - Sport Linkek A magyar linkjegyzék Linkkatalógus
[ olvasnivaló » Csenák János: A zen és a harcművészetek ]

Csenák János: A zen és a harcművészetek


A szamurájok életéhez a gyakorláson és párbajokon kívül, szorosan hozzátartozott a buddhizmus - a zen - gyakorlása is. A zen-t általában tárgy nélküli koncentrációnak vagy meditációnak fordítják. A zen az egyszerűséget, az önuralmat, a minden pillanatban megvalósítandó tökéletes éberséget és a halállal szembeni nyugalmat hangsúlyozta. Ez szükséges is volt az életmódjukhoz, hiszen a halállal bármikor szembe kellett nézniük. Éppen ezért számukra nagyon fontos volt a zen mindennapos gyakorlása: a zazen, az ülő meditáció formája. A harcművészetek és a zen segítségével a tegnap és a holnap veszítenek jelentősségükből. Figyelmünk legnagyobb részét a jelen pillanatnak és az életnek szenteljük.

A történelem kezdetétől az emberek erejük és bölcsességük határainak kitolására törekszenek, és az abszolút erő, abszolút bölcsesség elérésére vágynak. Japánban ezt a harcművészetekkel, azaz a budo és a zen segítségével érték el. A szamurájok idejében kifejlesztették a wasa elvét. A wasa technikán túli technika, melyet a mester ad át a tanítványnak, mely segít legyőzni a másik embert és uralkodni fölötte. A budo, a harcosok ösvénye, az összes japán harcművészetet magában foglalja. Alapjaiban vizsgálja az etika, a vallás és a filozófia közötti kapcsolatot. A bu írásjegye a harcot és a harc abbahagyását is jelenti. A budo lényege nemcsak a küzdelem, hanem az énség megbékélése és megfékezése. A do az út, az a módszer vagy tanítás, mely lehetővé teszi, hogy tökéletesen megértsd tudatod természetét és saját magad. Ázsiában ez vált a legfőbb erkölccsé és az összes vallás és filozófia lényegévé.

A bushido -bu - harcművészetek, shi - harcos, do - út - a szamurájok útja a buddhizmus és a shintoizmus összeolvadásából keletkezett. A szamurájok óriási hangsúlyt fektettek a helyes cselekvésre és magatartásra. Az utat, melyet követtek, hét alapelvben lehet összefoglalni :

1. Gi: becsületesség.
2. Yu: hősiességgel ötvözött bátorság.
3. Jin: az emberiség iránti jóakarat, együttérzés.
4. Rei: előzékenység.
5. Makato: teljes őszinteség, igazmondás.
6. Melyo: megbecsülés, dicsőség.
7. Chugo: odaadás, hűség.

Ahhoz, hogy a harcművészetek gyakorlása közben nagyobb hatékonyságot érjünk el, meg kell tanulni a tudatunkat irányítani. Összpontosítani kell az energiánkat az adott technikára, illetve az alkotókészségünket is folyamatosan edzeni kell annak érdekében, hogy minél pontosabban sajátítsuk el az adott technikát. A harcművészetek lényege, hogy behatoljunk az elemekbe és a jelenségekbe, ne csak elhaladjunk mellettük. A zen és a harcművészetek gyakorlásakor egyaránt a kilégzésre a legfontosabb koncentrálni. Így a test alsó részeihez és a gerincoszlophoz is eljut az energia, és ez friss erőhöz juttat, s megszünteti a test feszültségét. A zazent nem lehet "félgőzzel" csinálni, a testtartásra és a légzésre maradéktalanul kell össz-pontosítani. A tudat és a test, a szellem és a testhelyzet közötti összekötő láncszem a lélegzet. Ez válik ki-vé (energiaforrássá). A zazenben a testhelyzet által lehet egyensúlyba hozni a tudatot és a lélegzést; de küzdelem közben az erőteljes fizikai aktivitás miatt nehéz egyenletesen lélegezni. Amikor valaki elkezd zazent gyakorolni, természetes, hogy sok nehézséggel találja magát szemben. Később azonban könnyedén egyensúlyba kerül a helyes testtartás, a tudatállapot és a lélegzés. Eleinte tudatosan, türelemmel kell a testtartáson javítani, erőfeszítést kell tenni, hogy kihúzzuk a nyakunkat, és szándékosan a kilégzésre koncentráljunk. A zazenben a kezdet kezdetétől a testtartás befolyásolja a tudatosságot.

Lao-ce követője, a kínai Mishotoku harcoló kakasokról írott története világosan szemlélteti az elmondottakat.
Élt egyszer egy király, aki elhatározta, hogy olyan kakasa lesz, amelyik az összes viadalt megnyeri. Megkérte hát egyik alattvalóját, hogy neveljen számára ilyet. Az nekifogott, és a kakast megtanította az összes küzdőtechnikára. Tíz nap elteltével a király megkérdezte:
"Megrendezhetem a kakasviadalt?"
"Semmi esetre sem." - mondta az idomár. "Igaz, már elég erős, de ereje még üres, tüzes levegő, állandóan verekedni akar, túlzottan izgatott, és még nincs állóképessége."
Tíz nap elteltével a király újra megkérdezte alattvalójától:
"Most már megszervezhetem a viadalt?"
"Nem! Még nem! Még mindig túl vad, és valahányszor kukorékolásra lesz figyelmes, jöjjön az akár a szomszéd faluból, dühbe gurul, és verekedni akar."
Újabb tíz nap telt el, és a király harmadszor is feltette a kérdést: "Most beleegyezel?"
Az idomár így válaszolt: "Nos, már nem keríti hatalmába a szenvedély, nyugodt marad, ha kukorékolást hall. Jó a testtartása és tudja tartalékolni az erejét. Nem jön ki a sodrából ok nélkül. Ha ránézel, ereje és energiája rejtve marad előtted."
"Akkor belevághatunk?"
"Talán." - felelte az idomár. Rengeteg kakast összehívtak, és megkezdődött a viadal. De egyik sem merészkedett a király kakasának közelébe. Küzdelemre sem került sor, mert a többi mind ijedten elfutott. A kakas rendíthetetlenné vált. Jóval túl volt már a technikai tudáson. Hatalmas belső energiával rendelkezett, de ezt soha nem mutatta. Így ereje megmaradt bensejében, és nyugodt magabiztossága, valamint hivalkodástól mentes ereje a többieket főhajtásra kényszerítette.

A budo igazi útja nem a küzdelmen, harcon keresztül vezet, hanem túl van életen és halálon, túl a győzelmen és vereségen. A kard titka soha nem a kard előrántásában rejlik. Nem szabad előhúzni a kardot, mert aki megpróbál megölni valakit, annak saját magának is meg kell halnia érte. Ehelyett az embernek saját magát, saját tudását kell megölnie, ez megijeszti az embereket és elmenekülnek.

A zazennek moshotokunak cél nélkülinek és haszonra nem törekvőnek kell lennie. Mint ahogy azzal sem szükséges foglalkozni, hogy a nyílvessző hol fog a földbe fúródni. Csupán koncentrálni kell, az íjhúrt megfeszíteni. A japán íjak bambuszból készültek, s megfeszítésük sok energiát igényelt. Ha közben személyes tudatosságunkkal az eredményre gondolunk, akkor képtelenek vagyunk koncentrálni, és az összes energiánkat sem tudjuk felszabadítani. Ha azonban egyszerűen megtesszük az erőfeszítést, akkor az eredmény azonnal, öntudatlanul, természetesen megjelenik. Az öntudatlan gyakorlás jobb a tudatos gyakorlásnál. Amikor az ember elkezd zazenben ülni és fáj a lába vagy a háta, gondolkodni kezd azon, hogy jó vagy rossz a testtartása, hogy az állát be kell húznia, nyakának hátsó részét ki kell nyújtania, farával lefelé kell nyomnia a zafu-t (kerek párna, melyet a gyakorlás közben használnak) és a kilégzésre kell összpontosítania. Később megfeledkezik mindenről, mert mindez tudatosság nélkül megy végbe. S ez egy nagyon fontos szellemi állapot.

A budóban a sutemi az egyik legalapvetőbb fogalom. Sute azt jelenti:elhagyni, és a mi: test. Tehát így fordíthatjuk ezt a kifejezést: "eldobni, magunk mögött hagyni a testet". Ez vala-mennyi harcművészetre érvényes. Az "itt és most"-ra kell koncentrálnod, nem pedig egy későbbi alkalomra tartalékolnod az energiádat. Mindennek az "itt és most"-ból kell fakadnia. Személyes beavatkozás és tudatosság nélkül a test természetesen, automatikusan és öntudatlanul mozog. Ha azonban gondolkodásunkat kezdjük használni, cselekedeteink lelassulnak és tétovák lesznek. Kérdések merülnek fel, a tudat kifárad, és a tudatosság vibrál, pislákol, mint gyertyaláng a szélben. A budóban a tudatosságnak és a cselekvésnek egybe kell esnie. Amikor elkezdesz aikidót vagy kendót gyakorolni, akkor a wasa-t, a technikát és a kata-t, a formagyakorlatot ismételed újból és újból. Vég nélkül, két - három évig ismétled, míg a technika és a forma szokássá, második természetté nem válik. Eleinte, amikor még csak tanulod azokat, a személyes tudatosságodat is használnod kell. Végül tudatosság nélkül tudsz már gyakorolni, megszűnik az elvekhez való ragaszkodás, kapcsolódás. Természetesen és automatikusan teszed ezt. Ez egyfajta bölcsesség, melyből valami friss teremthető. Ez az életünkben mindenre igaz.

Ez a zen, az út szelleme.

[írta: Csenák János (Taisen Deshimaru: A zen és a harcművészetek című könyvéről)]
[forrás: www.jiudo.hu hírarchívum, 1999/07]
[a szerkesztők engedélyével]


2017 jún. 27.
H K Sz Cs P Sz V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30