menü
látogatók
3 látogató van itt.

Legtöbb látogató: 127
2012.10.16. 19:21
www.martialarts.hu - harcmuvűvészeti és kultúrális portál
linkweb.hu TopSite.hu - A web legjobbjai. LinkBank Sport.wyw.hu - Sport Linkek A magyar linkjegyzék Linkkatalógus
[ olvasnivaló » Japán történelme ]

Japán történelme


[időrendi táblázat]
[történelmi korszakok]

Japán viszonylag kicsi, de nagyon gazdag szigetország a Távol-Keleten. Sokarcú kultúrája ősi múltra tekint vissza. Írott történelme az i. sz. I. századi kínai krónikákkal kezdődik. Japán csaknem egész történelme során független ország volt, de lakóit mindig érdekelte a külvilág. Kétezer éven keresztül vettek át ötleteket Kínától, Koreától, majd Európától és az USA-tól, de mindent a maguk szája íze szerint formáltak át. Életüknek és művészetüknek sajátos jellege van. Szeretik a rendet, a természetet, a szépséget és a tökéletességet, ami mindennapi életükben is megnyilvánul. A Japán szigeteken gyakori a földrengés és a Tsunami, a legpusztítóbb szökőár, amit ember elképzelhet. Ez meghatározta az építkezési és települési szokásokat is.

A japán mondák nagyon érdekesen mesélik el a világ teremtését. Olyan információkat közölnek velünk, mintha csak alig 50-100 évvel ezelőtt keletkezett mesék volnának, tele tudományos információkkal. A világ teremtése és a fény visszatérése a Földre itt olvasható el.

A japán civilizáció mintegy 7000 évvel ezelőtt kezdődött a fazekasság kialakulásával. I. e. 300 körül új ismeretek jutottak el hozzájuk az ázsiai kontitnens népeitől: a rizstermesztés, a szerszám- és fegyverkészítés tudománya. A Japán szigetek őslakói, az ainuk északra, a Kokkaido (Ezo) szigetre szorultak vissza a japánokkal vívott háborúk során. A régi kínai krónikák arról számolnak be, hogy Japán akkoriban sok, egymással harcoló törzsre oszlott. Az egyik főnöke i. sz. 400 körül megerősödött, és megszerezte a főhatalmat. A császárok mind az ő leszármazottai. Az első város a nyugati Yamato tartományban volt. A népesség később lassacskán kelet felé kezdett terjeszkedni.

Békés korszak következett. A japánok sok mindent átvettek a kínaiaktól: a kormányzási módszereket, a buddhizmust, a művészeteket. A császárok templomokat és palotákat építettek a városokban. Az idő folyamán azonban a császári hatalom meggyengült, az igazi vezetők a katonák közül kerültek ki. A Heian korszakban, i. sz. 794-től 1192-ig, a császári udvar híres volt a pompájáról. Az uralkodó tanácsosai a Fujiwara családból kerültek ki, ők szervezték meg a császár szórakoztatását is. Újévkor íjászversenyt rendeztek.

Az első japánok vadászatból és halászatból éltek. A rizstermesztés i. e. 300 körül kezdődött. Ez kemény munkával járt. A rizsföldeket elársztották és gátakkal vették körül. Aratáskor az egész falu együtt dolgozott. Sokáig az adót is rizsben fizették pénz helyett. Egy koku rizs egy ember évi fejadagja volt. Mindenki olyan módosnak számított, ahány kokut meg tudott termelni a földjén. A japánok ma is naponta esznek rizst, és ma is szeretik a csapatmunkát.

A korai fazekasok fazekakat, köcsögöket, halotti urnákat és egyéb kultikus rendeltetésű agyagedényeket készítettek. Ezeket még agyaghurkákból sodorták össze, mivel a fazekaskorongot nem ismerték. Eleinte csak görbe vonalakkal és zsinórmintákkal díszítették az edényeket. Az egyszerűbb formák i. e. 300 után jelentek meg.

A korai császárok hatalmát és gazdagságát a kofun-ok, a sírjuk fölé emelt dombok jelezték. Nintoku császár kulcslyuk alaprajzú sírja 486 méter hosszú. A kofun-t a havina-k vették körül, vagyis harcosok, lovasok, udvaroncok és udvarhölgyek agyagfigurái. Ők őrizték és szolgálták a halott szellemét. A temetéseken ünnepélyes táncokat adtak elő.

I. sz. 57-ben Japán követeket küldött Kínába. A rákövetkező 800 évben sok ismeretet vettek át a kínaiaktól, például a kormányzás módját és az adórendszert. Fővárosaikat a kínai Chankan mintájára építették fel. Meghonosították a kínai tudomány és művészet eredményeit is. Az V. században vették át a kínai írást, de át is alakították, mert a japán nyelvet az új jelek nélkül nem lehetett volna leírni. Finom papírra tussal és ecsettel festették a jeleket. Nagyra tartották a szép kézírást. 1010 körül egy udvarhölgy, Murasaki Shikibu megírta híres művét, a "Genji regényét", amely egy kellemes külsejű és okos heian-i nemesember, Genji életéről szól. A neve azt jelenti: "fényes herceg".

A Heian-korszak nemesei a régi idők törzsfőnökeinek leszármazottai voltak. Hivatalnokként dolgoztak a császár udvarában. Közülük a Fujiwara család lett a leghatalmasabb. Rangjukat jelezte és növelte, hogy több császárné is közülük került ki. A később Kyoto-ra átnevezett Heian az öt eredeti törzstartomány egyikének központja volt. A nemesek mind Heian-ban vagy környékén szerettek volna lakni. Úgy tartották, hogy aki máshol lalki, az barbár, és egyetlen dolga a rizstermesztés és az adófizetés. Az udvarban szertartások szabályozták az életet. A gyerekek ritkán lehettek együtt a szüleikkel. A nemesek szerettek mindent, ami szép, a természetet és az elegáns ruhákat egyaránt. Ebben a zárt világban bontakozott ki a sajátos japán kultúra.

A XII. században néhány császár lemondott a trónról. Az ilyeneket joko-nak nevezték. Sokan közülük a háttérből próbálták irányítani az új, fiatalabb császárt. Egy idő után két nagy katonacsalád, a Minamoto és a Taira elkezdett vetélkedni a hatalomért. Viták támadtak a császári család és a Fujiwara család között is. A joko-t, Goshirakawa-t fogjul ejtették a Minamoto-k és a Fujiwara-k. Kitört a háború a Minamoto-k és a Taira-k között, s a Minamoto-k győztek.

Minamoto Yorimoto 1192-ben lett a fővezér, azaz shogun (sógun). Udvara Kamakura-ban székelt. A következő 700 évben a sógunok voltak Japán igazi urai. A már csak névleges hatalommal rendelkező császárok továbbra is Kyoto-ban éltek. Később a sógunok ereje is megfogyatkozott, ahogy egyre erősebbek lettek a helyi földesurak, a daimyo-k (daimyók). Mindegyiküknek saját hadserege volt, csakis őhozzá hű szamurájokkal, és gyakran alkalmaztak nindzsákat is. Ez állandó polgárháborúhoz vezetett, az országnak nem volt valódi ura.

A művészet és a vallás viszont az aranykorát élte. Kínából átvették a Zen-buddhizmus egyszerű életmódott javasló tanítását. Fejlődött a kereskedelem és az ipar is. A korszak végét három nagy egyéniség jelezte: Oda Nobunaga, Toyotomi Hideyoshi és Tokugawa Ieiasu. Ők egyesítették újra Japánt.

1274-ben bősz hódítók, a mongolok támadták meg Japánt. 800-900 hajóból álló fotta (körülbelül 300-300 nagy dzsunka, gyors bárka és kis csónak) indult el Koreából, 15 000 mongol és kínai, valamint 8 000 - 9 000 koreai harcossal, plusz a tengerészek. A japánokat felkészületlenül érte a támadás, nem sokat tudtak ellene tenni, de egy tájfun elsöpörte a hajóhadat, a harmada oda is veszett.
Hét év múlva, 1281-ben újra támadtak a mongolok, de ezúttal két hatalmas hajóhaddal támadtak. Az egyik Dél-Kínából indult 3 500 hajóval és közel 100 000 katonával, a másik Koreából indult 900 hajóval és 57 000 harcossal. Kyushu szigetén partraszálltak, de a Japánok az első támadás óta már felkészültek. Védműveket építettek, és erről a támadásról konkrét információjuk volt. A végső támadás előtt egy nagy vihar ismét elpusztította a hajókat a katonákkal együtt. A mongol veszteséget 100 000 főre teszik.
A japán sereg a parton sorakozott. Korszerű, jól irányított, jól felfegyverzett, kemény és profi hadsereggel kerültek szembe. Teljesen más volt a mongolok felfogása a háborúról, mint a japánoknak. Az előbbieket nem érdekelte és nem kötötte semmilyen szabály, a japánok viszont egészen idáig nem láttak igazi sztyeppi harcmodort. Résztvettek ugyan kisebb-nagyobb háborúkban, de közben verseket írogattak, szavalgattak és a lovagiasság szabályai lebegtek a szemük előtt. Kardcsapást kardcsapásnak kell védeni, pajzsot csak a nyílvesszők ellen használtak, egyszerre csak egy ellenféllel harcoltak, stb. A mongolokat ez nem érdekelte. Ha kellet, egy embert 30 támadott meg és aktívan, csata közben is használták a pajzsot. Csak a győzelem ,a hatékonyság érdekelte őket. A nyilaik kétszer olyan messzire repültek, mint a japánok aszimetrikus íjaiból kilőtt nyilak. A japán katonáknak egy hatalmas előnyük viszont volt: a világ még nem hordott a hátán olyan kardforgatókat, mint amilyenek a szamurájok voltak. Ha közel kerültek az ellenséghez, akkor az bizony nem sok jóra számíthatott. A mongol-japán háborúkat a tengerparton és annak közelében a szárazföldön vívták meg, a japánok ugyanis nem voltak valami jó tengeri hadviselők, amivel tisztában is voltak.

Eleinte azt a hadvezért hívták sógunnak, aki Japán északi határait védte az őslakó ainuk népe ellen. Minamoto Yorimoto-tól kezdve a sógunok fővezérek lettek. Hivatalnokaikon kersztül irányították az országot és a császárt is a kezükben tartották. Minamoto 13 évesen vívta első csatáját. Székhelye Kamakura-ban volt. A sógun palotájában csak a sógun és a közvetlen testőrei viselhettek fegyvert. A fogadószobában a sógun a szoba középvonalában ült, bal oldalán a testőrrel. A tolóajtók mögött több őr állt készen arra, hogy uruk védelmére siessenek.

A parasztok életét a daimjók irányították. Ebben az időszakban fejlődött ki a faipar, az aranybányászat és a papírgyártás. A parasztok olykor fellázadtak nehéz sorsuk miatt, különösen rossz termés idején. Ilyen felkeléseket nem ritkán a hegyi szekták fanatikus harcos szerzetesei robbantottak ki és vezettek. Ezek a kolostorok gyakran erődítmények vagy erődrendszerek voltak, bennük több ezernyi jól kiképzett, fanatikus harcos szerzetessel. Ilyenekből több is volt Japánban, de időről időre megtámadták őket a daimjók és a sógunok, mert rendszeresen komoly problémákat okoztak. A buddhista szerzetek többnyire vagyonukat és befolyásukat féltették a sógunnal szemben. Kyoto-tól északkeletre Echizen és Kaga tartományban az Ikko-szekta robbantott ki sorozatosan felkeléseket az 1500-as években. További problémás szekták voltak még a Jodo, a Shingon és a Tendai. Az 1500-as évek végére többségüket felszámolták (kiirtották őket, a kolostorokat pedig felégették).

A parasztok és nemesek egyaránt nagyon kedvelték a rizspálinkát, a sake-t. Az adókat rizsben fizették. A rizses bálákat lóháton vitték a daimjó tiszttartója elé, a ki abakuszon ellenőrize, vajon mindenki rendesen befizette-e az adót. A halászat is ekkor vált fontossá. A hal máig a legnépszerűbb eledel Japánban.

A szamurájok a sógun vagy a daimjó szolgálatában álló harcosok voltak. Hűséget esküdtek uruknak, s ha kellett, meghaltak érte. Sohasem panaszkodtak, ígéretüket sohasem szegték meg. A szamurájok nevéhez fűződik több harcművészet és küzdősport ősének kifejlesztése, mint például a ken-jutsu, kendo, iai-do, batto-do, judo. Egyszerűen éltek, de a közelharcban páratlanok voltak. Gyakran elmélkedtek és verseket írtak. Általános látvány volt a harcba vonuló seregből kis időre kiváló, verset írogató szamuráj. Csata után a halott szamurájok barátai, bajtársai kivették ezeket a verses papírokat a halott sisakjából vagy a páncélja alól, és megőrizték.

Ahogy a daimjók hatalma nőtt, néhányan várakat építettek, hogy erejüket fitogtassák. A várakat kővel elkerített dombokra emelték kőből, de általában fatoronnyal. Sok lőrést és modern elrendezéseket használtak, hogy minden irányba jól lehessen védeni a várat. A várak körül idővel városok alakultak ki. Sokukból, mint pl. Osaka-ból, mára nagyváros lett. A mai várak sok helyen már csak betonból épült másolatai az eredetinek. Némelyik városban hetipiacot tartottak, a partvidékeken pedig kialakultak a kikötők. Sok hajó a tengeren túlra, Koreába, Kínába ment kereskedni. Ahogy erősödtek a városok, úgy gyengült a központi hatalom.

A XV - XVI. században útra keltek a spanyolok, portugálok, angolok és hollandok hogy behajózzák az egész világot. Közülük elsőként a portugálok értek Japánba. A bennszülötteket lenyűgözték a magas, vékony, hosszú orrú, buggyos nadrágú idegenek, akik érthetetlen nyelven beszéltek. A portugálok két dolgot adtak Japánnak: a tűzfegyvereket és a kereszténységet, ami később sok bosszúságot okozott a sógunoknak, így azok később irtották a keresztényeket és a külföldieket. A Japánok hamar megtanulták a lőpor és a tűzfegyver készítésének módját, a kereszténység pedig egy időben divat volt, Kyushu szigetén 1581-ben kb. 150 000 keresztény volt. Egy idő után fővesztés terhe mellett kitiltottak minden fehér embert Japánból. Később is csak a protestáns hollandoknak engedélyezték a Nagaszaki kikötő kereskedelmi használatát, de a térítést nekik is azonnali halállal büntették volna meg. (Azért a protestáns hollandok kapták meg a kizárólagos kereskedelmi jogot, mert szokása szerint a katolikus egyház akarta (és kezdte) kizsákmányolni Japánt és tönkretenni az államot a régi-új dogmákkal.)

Az 1500-as évek végén, 1600-as évek elején a Tokugawa család lett a sóguni cím birtokosa. Tokugawa Ieiasu Edo-t (ma Tokio) tette meg székhelyévé, és szigorú intézkedéseket hozott a béke fenntartására. Daimjóit kötelezte arra, hogy az év felét az ő udvarában töltsék. Amikor hazatérhettek, akkor is hátra kellett hagyniuk a feleségüket vagy a gyereküket túsznak. A neki leginkább tetsző daimjókat megjutalmazta. Egy későbbi sógun tiltotta ki a fehéreket Japánból és tiltotta be a kereszténységet is. A japán tudósok megtanultak hollandul, hogy az ő könyveiket olvasva tartsanak lépést a korral. Így ment ez 1853-ig, amikor is 4 ócska amerikai hadihajó érkezett az uraga-i kikütőbe, és sikeresen megzsarolta a japán kormányt. Ezzel megkezdődött Japán nagyhatalommá válása, még ha nem is ez volt a cél.

Az Edo-ból (Tokio-ból) Kyoto-ba vezető forgalmas országutat Tokaido-nak hívták. Akkoriban 30 napig tartott rajta az utazás, ma az expresszvonat 30 perc alatt teszi meg ugyanazt az utat. Kevés volt a híd, sok az ellenőrző állomás. Erre azért volt szükség, nehogy valamelyik daimjó meglepetésszerűen megtámadhassa a sógunt.

A császár és a sógun alattvalói négy osztályra oszlottak. Legfelül álltak a szamurájok, akik bárkit megölhettek, aki nem engedelmeskedett nekik. Utánuk következtek a parasztok, hiszen ők biztosították az ország élelmét. Aztán jöttek a kézművesek, legvégül a kereskedők, hiszen ők voltak a leghaszontalanabbak, mert nem termeltek semmit. Persze a parasztok élete sem ért semmit egy szamuráj szemében, egyenlő volt az igáslóéval vagy a békáéval. Csak egy eszköznek számított. Előfordult párszor, hogy egy főúr kiirttatta a szamurájaival az egyik faluját, mert úgy tartotta kedve, vagy mert nagyon mérges volt.

A gazdátlan szamurájokat hívták ronin-oknak. Ők gazdájuk halála után vagy szégyenükben kóboroltak Japánban. Közülük többen nindzsák vagy lezüllött rablók lettek.

A kereskedők jelentősége azonban csakhamar megnőtt, ugyanis meggazdagodtak, főleg a rizs és a luxuscikkek révén. Az edo-i korszakban alapított nagy textilüzletekből mára nagyáruházak lettek. A kereskedelem központja Osaka volt, és ma is az. A kereskedők szerették a luxust, gyakran jártak színházba és étterembe. Versengtek a szamurájokkal. A legdrágább kimonókat vásárolták feleségüknek és lányaiknak, pedig ezt olykor tiltotta a törvény.

A kézművesek céhekbe tömörültek, a segédek mestereknél tanultak. Minden céhnek volt egy gazdag pártfogója, például egy gazdag pap. Léteztek például fegyverkovács-, fazekas-, tatami- (szőnyeg-), legyezőkészítő és lakkgyártó céhek is. Selymet csak a gazdagok hordtak. A köznép vászonruhát viselt.

A fegyverkovácsok nagyon nagy megbecsülésnek örvendtek. A legjobb minőségű acélt állították elő, és mindegyik egyedi módon készítette el a kardot. A tsuba-t (markolatvédő) és a saya-t (hüvely) általában külön mesteremberek készítették el. Nem egy szamurájból lett fegyverkovács vagy tsuba-készítő.

Eleinte minden ház fából és papírból készült, ezért nagy volt a tűzveszély és gyakoriak voltak a tűzvészek. A hosszú eresz szolgált a hó és eső távoltartására. Belépés előtt mindenkinek le kellett vennie a cipőjét. A padlót szalmából font tatami szőnyegek borították, ezeken ültek és aludtak. A házakban a tolóajtók és a gyenge fűtés miatt meglehetősen hűvös volt. A japánok még ma sem lépnek be a lakásba cipővel, és a mai házaik is sok régi, jellemző vonást őriznek. Ilyen például az egyszerű, szegényes berendezés, a "nagy", üres terek használata.

A XVI. században még kevés volt Japánban az iskola, de a békés edo-i korszakban számuk egyre gyarapodott. A daimjók is alapítottak új iskolákat a szamurájok gyermekei számára. A fő tantárgy a kínai nyelv volt, de gyakorolták a szépírást, tanultak továbbá erkölcs- és illemtant, és természetesen fegyverforgatást. A szamurájok lányai az anyjuktól tanulták meg a teaszertartást és a virágrendezés fortélyait. Egy jó feleségnek mindkettőhöz értenie kellett, mert a férjek mindkettőt ellenőrizték. A közemberek gyerekei írást és olvasást tanultak a falusi iskolákban. A kézművesek az apjuk mesterségét tanulták el. Természetesen a falusi iskolák száma minimális volt, hiszen az 1900-as évek elején az írástudatlanság még mindig 80% körül volt, majd egy hirtelen ugrással, 20 éven belül ez az érték 5% alá csökkent.

Matsuo Basho találta fel a haiku, a természetről szóló 17 szótagos vers műfaját. A téma lehetett az állatvilág, az eső, a Hold, a hegyek, az évszakok változása, de különösen a cseresznyevirágzás. A japánokat a pár napig tartó cseresznyevirágzás az élet mulandóságára emlékezteti, ezért mindig megünneplik a múlékony szépség napjait. Manapság is, minden évben hatalmas ünneppel köszöntik a cseresznyevirágzást.

Az Edo-korszak emberének szabadidejéről sokat elárulnak az akkori festmények és fametszetek. Ezt a műfajt ukiyoe-nak, a "mulandó világ képei"-nek nevezik. Sok kép ábrázol kabuki-előadást, ezek a darabok a bosszúról és a szerelmeről szólnak. Minden szerepet férfiak játszottak, és a mai előadások szinte semmiben sem különböznek a régitől. Más képek a szumóbirkózást ábrázolják. Megint más képek a szórakozónegyedek szép nőit,a gésákat.

A Meiji-korszak kezdeteként Matsuhito császár Kyoto-ból nagy pompával Edo-ba költözött, amit Tokio-ra, "keleti főváros"-ra nevezett át. Sok japán ment külföldre tanulni, és a külföldi tanárokat és mérnököket is szívesen látták Japánban. Nyugati mintára megreformálták a közigazgatást és a nevelést.

Az amerikaiak és más külföldiek arra kényszerítették Japánt, hogy zárt kikötőit megnyissa. Japán gyengének érezte magát a nyugati népekhez képest. A császár visszakapta a hatalmát, hogy modernizálhassa az országot. Nagy reformokat hajtottak végre, az ország soha nem látott fejlődésnek indult. A nindzsa klánokat a császár feloszlatta (???), a szamurájok is eltűntek (katonák, rendőrök, iparosok, gyárosok, vagy "egyszerű" polgárok letettek). Sok paraszt otthagyta a földjét és egy gyárba ment dolgozni. A modernizáció során megerősödött a hadsereg is. Japán a nyugati hatalmak mintájára megprópált gyarmatbirodalmat kiépíteni. Ez eleinte sikerült is, de amikor elvesztették a II. világháborút, a birodalom összeomlott. Akkoriban Japán gazdaságilag teljesen csődben volt, pár év alatt viszont talpra állt, újabb pár év múlva ipari, gazdasági hatalma erős volt, a '60-as évekre már ipari nagyhatalom, a '70-es évek végére szuperhatalommá vált. Gazdasági ereje az USA-éval vetekszik, sőt, a Japán gazdaság tartja magas szinten az amerikait. Technológiai szuperhatalom. Habár fémbányászata elenyészőnek mondható, számtalan autó-, motor- és hajógyára révén nehézipari nagyhatalom. Nyersanyagainak túlnyomó többségét importálja. Az elektronikai fejlesztések és a miniatürizáció hazája. Gazdasági erejére támaszkodva gazdaságilag hódítja meg az USA-t.

Japán győztes háborút vívott Kína, majd Oroszország ellen is. Az I. világháborúban Angliát és szövetségeseit támogatta. Az 1920-as évek végén a katonák ragadták magukhoz a hatalmat. Japán fennhatóságát ki akarták terjeszteni egész Kelet-Ázsiára és ki akarták űzni a nyugatiakat. 1931-ben Mandzsúriát, 1937-ben pedig Kínát támadták meg. 1941-ben az USA belekényszerítette őket a II. világháborúba, amelybe a japánok a Pearl Harbour elleni zseniális támadással léptek be. Vereségüket két, egyenként 20 kilotonnás atombomba gombafelhője jelezte. Kb. 50-70 ezren haltak meg a két robbanás után 5 másodpercen belül, további ezrek pedig napokig haldokoltak. Mindkét városban van egy-egy terület, amit még ma sem építettek újjá, hanem az atomrobbantás utáni állapotban hagyták, roncsokkal, romokkal, csontvázakkal együtt. Azóta nem nől sem fű, sem pedig fa azokon a helyeken. A háború óta japánnak csak önvédelmi hadereje van, az viszont meglehetősen modern.



i. e. 10 ezer - 250: Jomon-korszak, vadászó-halászó törzsek, a fazekasság fejlődése, az első kunyhók
i.e. 250 - i.sz. 250: Yayoi-korszak, kínai és koreai hatásra létrejöna yayoi-kultúra, új stílusú edények, bronz- és vasművesség, rizstermesztés
i. sz. 57: japán követek járnak Kínában, amivel kezdetét veszi a 800 évig tartó kínai befolyás
kb. 120: valószínűleg ekkor jön létre Japán
kb. 180: a törzsi csoportok egyesítésének kezdete
250-600: Kafun-korszak
kb. 285: az írás megjelenésének hagyományos dátuma
300 körül: az i. e. évtizedekben megalakult Yamato törzsszövetségből létrejön a korai japán állam, a törzsek a shintoizmus követői
300-552: császári udvar Yamato-ban, az uralkodókat és feleségüket nagy halomsírokba temetik
450 körül: a kínai írás átvétele
530-550: a buddhizmus Kínából átterjed Japánba
594: Shotoku Taishi régensherceg államvallássá teszi a buddhizmust
645: kínai típusú központi kormányzás bevezetése, Taika-reformok
660: a legenda szerint ekkor jön létre Japán, Jimmu császár uralma alatt
672-673: Jinshin háború
710: az új főváros Nara
737: Ono no Azumabito eredménytelen hadjáratot vezet az emishi-k ellen Mutsu-ban
740: Fujiwara no Hirotsugu lázadása
752: elkészül Nara-ban a Todaiji-templom óriás Buddha-szobra, a Daibutsu
764: Fujiwara no Nakamaro lázadása
794: a császári udvar Heian-ba költözik (ma Kyoto)
794-1186: Heian-korszak, a hatalom egyre inkább a nemesség kezébe kerül
801: Sakanoue no Tamuramaro eredményes hadjáratot vezet az emishi-k ellen
kb. 852-1160: a Fujiwara család kormányozza az országot
894: a kínai befolyás első korszakának vége
939: Taira no Masakado lázadás
1010 körül: Murasaki Shikibu, egy híres gésa megírja "Genji regénye" című regényét
1051-62: a "kilencéves" polgárháború, a szamurájok felelmelkedésének kezdete
1086-88: a hároméves polgárháború
1156: a Hogen-konfliktus
1156-85: a Taira, a Fujiwara és a Minamoto klánok háborúja
1159: Goshirakawa foglyul ejtése, a Taira klán uralkodása
1159-60: a Heiji-konfliktus
1180-85: a Genpei-háború
1180: az ishibashiyama-i háború és a fujigawa-i háború
1183: Noriyori és Yoshitsune legyőzi Yoshinaka-t
1184: az ichinotani-háború
1185: a dannoura-i háború, Minamoto Yoshitsume legyőzi a Taira családot, a katonai uralom kezdete
1189: az Oshu-hadjárat
1192: Minamoto Yorimoto megalapítja a kamakura-i sógunátust, kinevezik sógunnak és örökletes katonai kormányzónak, a családja 1219-ig uralkodik, helyi hivatalnokokat nevez ki
1190-es évek: egy Eisai nevű szerzetes áthozza Kínából a Zen-buddhizmus tanát, a Zen három művészete - a teaszertartás, a virágrendezés és a tusfestészet - teret hódít Japánban
1221: a Jokyu-háború
1274: első mongol támadás, csatában győznek a japánok
1281: második mongol támadás, a kamikaze - "isteni szél", egy tájfun - megsemmisíti a támadókat
1325 körül: megjelenik a no-játék, amely zene- és tánckísérettel előadott történelmi dráma
1333: véget ér a Kamakura sógunátus, Go-Diago császár sógun nélkül uralkodik 1336-ig (Kenmu-restauráció)
1338: az Ashikaga család Kyoto-ba teszi át a sógunátus székhelyét
1404: kapcsolatok újrafelvétele, kereskedelmi szerződések Kínával
1467-77: feudális hatalmi harcok (Onin háború)
1477-1568 (-1577): Sengoku-korszak ("Háborúzó Tartományok"), százéves polgárháború, Oda Nobunaga győzelmével ér véget
1543: portugálok szállnak partra Tanegashima szigetén, az első lőfegyver Japánban
1549-51: Xavéri Szent Ferenc keresztény hitre kezdi téríteni a japánokat, a jezsuiták bekapcsolódnak a kereskedelembe
1550: japán kalózok támadják Kínát
1560: Oda Nobunaga a legerősebb daimyo (hűbérúr)
1567: Oda Nobunaga-t kinevezik sógunnak
1568-76: Oda Nobunaga megdönti a sógunátust és győz a nagashino-i cstaában, 30 évig nincs sógun, folyik a hatalmi harc
1570-es évek: a portugálok telepet létesítenek Nagasaki-ban, a külföldi kereskedők Macao-n (Makaó, portugál gyarmat [város] kínában, sok matchbox készült ott az 1970-es, 80-as években, a szerencsejáték egyik központja volt, ma már ismét a kínaiaké) keresztül kínai selymet hoznak Japánba
1573: Oda Nobunaga már Japán felét uralja
1576: Oda Nobunaga felépíti Azuchi várát
1582: Oda Nobunaga seppuku-t követ el, egy hadvezér, Toyotomi Hideyoshi veszi át a hatalmat
1590: Toyotomi Hideyoshi újra egyesíti Japánt
1592: hadjárat Korea ellen
1593: kínai nyomásra a japánok kivonulnak Koreából
1597: hadjárat Korea ellen, de a koreaiak kínai segítséggel megverik a japánokat
1598: Toyotomi Hideyoshi halála után fia és öt tartományi kormányzó verseng a hatalomért
1600: az első angol, William Adams, Oita-nál hajótörést szenved, így fedezi fel Japánt; Tokugawa Ieiasu a sekigahara-i csatában győz, ezzel megveti hatalma alapját
1603: Tokugawa Ieiasu lett a sógun, székhelye Edo, hatalma jeléül Kyoto-ban felépíti a Nijo-várkastélyt, a Tokugawa dinasztia 1867-ig uralkodik
1603 után: kialakul a kabukiszínjátszás, a színészek előbb nők, később csak férfiak
1605: Tokugawa Hideta uralkodásának kezdete
1609: holland kereskedelmi telep létesül Hirado-ban
1616: Tokugawa Ieiasu halála, a híres nikko-i shintoista templomban temetik el
1623-51: Tokugawa Iemitsu uralma
1635-39: az új törvények megtiltják a japánoknak, hogy külföldre utazzanak, az idegeneknek pedig a partraszállást Japánban, a kereszténységet betiltják és üldözik
1641: a hollandok telepet létesítenek Deshima szigetén, Nagasaki közelében, ők hozzák be Japánba a nyersselymet, a cukrot és a gyógyszereket
1645 körül: néhány kereskedőcsalád meggazdagszik, a Mitsui-k például sok bankot és áruházat nyitnak
1657: Edo-ban tűzvész pusztít
1688: a Genroku-korszak kezdete, virágzik a városi élet, egyre népszerűbb a kabuki és a bunraku nevű bábjáték
1694: Matsuo Basho költő halála
1720 körül: megkezdődik a holland könyvek behozatala
1774: az első japán fordítás hollandból, a "hollandos műveltség" terjedése
1787: Edo-ban és az ország más vidékein az éhínség miatt felkelések törnek ki
1794-1840: a fametszés művészetének virágkora
1853: kikötnek az első amerikai "Fekete Hajók", parancsnokuk, Perry kapitány az USA elnökének követeléseit hozza, a sógun kénytelen megnyitni két kikötőt az idegenek számára, a Tokugawa-dinasztia helyzete megrendül
1854-58: Japán kereskedelmi és barátsági szerződéseket köt az USA-val, Angliával, Oroszországgal, Franciaországgal és Hollandiával
1862-68: nyugtalan időszak, összeütközések a japánok és a külföldiek között, fegyveres összetűzések a nemzetközi szerződések miatt
1868: a leghatalmasabb klánok szövetséget kötnek a Tokugawa klán ellen, Keiki, az utolsó Tokugawa sógun visszaadja hatalmát a császárnak
1868-1912: Meiji-restauráció, a császári kormányzás megerősödése, modernizáció
1870-es évek: Japán átveszi a nyugati eszméket és technológiát, bevezetik a népoktatást
1889: új japán alkotmány
1890: az első parlament összehívása
1894-95: háború Kínával, megszerzik Formosa-t (Taiwan)
1904-05: háború Oroszországgal Mandzsúria (Kína egyik tartománya) és Korea birtoklásáért
1905: Csuzimánál a japánok megsemmisítik a nagy, de elavult orosz flottát, Korea japán protektorátus lett, területi gyarapodás Kínában
1910-45: Korea japán gyarmat
1926: Hirohito császár trónra lépése
1931: Japán megszállja Mandzsúriát
1932: kikiáltják Mandzsukuo államot, amely teljesen Japán ellenőrzése alatt áll
1937-45: a japán támadás nyomán kitör a kínai-japán háború
1937: a japánok elfoglalják Sanghai-t és Nanking-ot
1938: a japánok elfoglalják Kantont és Vuhant, nemzeti felszabadító harc kezdődik a japánok ellen
1941-45: japán a fasiszta oldalon harcol a II. világháborúban
1941: támadás Pearl Harbour ellen
1941-42: területfoglalás Délkelet-Ázsiában és a Csendes-óceánon
1942: tengeri és légi csata a Midway-szigeteknél, a japánok vereséget szenvednek
1944: az amerikaiak elfoglalják Guam szigetét, katasztrofális vereséget mérnek a japán tengeri haderőre, megkezdődnek a Japán elleni bombatámadások
1945: Okinawa-nál a japán tengeri haderő végleges vereséget szenved, Japán megadja magát miután az USA atombombát dob Hiroshima-ra és Nagasaki-ra
1945-52: a szövetségesek megszállva tartják Japánt, a harcművészetek be vannak tiltva
1946: új alkotmány
1946-64: a gazdaság talpra áll, az életszínvonal emelkedik
1949: az amerikaiak gyors gazdaságfejlesztő programot indítanak el a délkelet-ázsiai kommunista befolyás ellensúlyozására
1951: Japán visszanyeri függetlenségét
1952: véget ér az amerikai megszállás
1956: Japánt felveszik az ENSZ-be
1964: Olimpia Tokio-ban
1979: gazdasági csúcstalálkozó a nagyhatalmak részvételével Tokio-ban
1985: világkiállítás Tsukuba-ban
1989: Akihito császár trónra lépése


A korszakokkal néha más néven is találkozhatunk, illetve lehetnek átfedések a különböző forrásokban található különböző nevű korszakok között.

(Jomon i. e. 10000 - i. e. 250)
(Yayoi i. e. 250 - i. sz. 250)
(Kofun 250 - 600)
(Asuka 552-645)
Legendák Kora i.e. 660 - i.sz. 538
Történelmi Kor
539 - 645
539 - 645
Yamato-periódus
645 - 711
645 Taika
650 Hakuchi
686 Hakuhou
701 Taihou
704 Keiun
708 Wadou
Nara-periódus
712 - 793
715 Reiki
717 Yourou
724 Shinki
729 Tenpyou
749 Tenpyou-kanpou
749 Tenpyou-shouhou
757 Tenpyou-houji
765 Tenpyou-jingo
767 Jingo-keiun
770 Houki
781 Ten'ou
782 Enryaku
Heian-periódus
794 - 1186
806 Daidou
810 Kounin
824 Tenchou
834 Shouwa
848 Kajou
851 Ninju
854 Saikou
857 Tennan
859 Jougan
877 Genkei
885 Ninna
889 Kanpyou
898 Shoutai
901 Engi
923 Enchou
931 Shouhei
938 Tengyou
947 Tenryaku
957 Tentoku
961 Ouwa
964 Kouhou
968 Anna
970 Tenroku
973 Ten'en
976 Jougen
978 Tengen
983 Eikan
985 Kanna
987 Eien
988 Eiso
990 Shouryaku
995 Choutoku
999 Chouhou
1004 Kankou
1012 Chouwa
1017 Kannin
1021 Jian
1024 Manju
1028 Chougen
1037 Chouryaku
1040 Choukyuu
1044 Kantoku
1046 Eishou
1053 Tengi
1058 Kouhei
1065 Jiryaku
1069 Enkyuu
1074 Jouhou
1077 Shouryaku
1081 Eihou
1084 Outoku
Kamakura-periódus
1186 - 1336
1087 Kanji
1094 Kahou
1096 Eichou
1097 Joutoku
1099 Kouwa
1104 Chouji
1106 Kajou
1108 Tennin
1110 Ten'ei
1113 Eikyuu
1118 Gen'ei
1120 Houan
1124 Tenji
1126 Daiji
1131 Tenshou
1132 Choushou
1135 Houen
1141 Eiji
1142 Kouji
1144 Ten'you
1145 Kyuuan
1151 Ninpei
1154 Kyuuju
1156 Hougen
1159 Heiji
1160 Eiryaku
1161 Ouhou
1163 Choukan
1165 Eiman
1166 Ninnan
1169 Kaou
1171 Shouan
1175 Angen
1177 Jishou
1181 Youwa
1182 Juei
1184 Genryaku
1185 Bunji
1190 Kenkyuu
1199 Shouji
1201 Kennin
1204 Genkyuu
1206 Ken'ei
1207 Jougen
1211 Kenryaku
1213 Kempou
1219 Joukyuu
1222 Jouou
1224 Gennin
1225 Karoku
1227 Antei
1229 Kanki
1232 Jouei
1233 Tenpuku
1234 Benryaku
1235 Katei
1238 Ryakunin
1239 En'ou
1240 Ninji
1243 Kangen
1247 Houji
1249 Kenchou
1256 Kougen
1257 Shouka
1259 Shougen
1260 Bun'ou
1261 Kouchou
1264 Bun'ei
1275 Kenji
1278 Kouan
1288 Shouou
1293 Einin
1299 Shouan
1302 Kengen
1303 Kagen
1306 Tokuji
1308 Enkyou
1311 Ouchou
1312 Shouwa
1317 Bunpou
1319 Gen'ou
1321 Genkou
1324 Shouchuu
1326 Karyaku
1329 Gentoku
1331 Genkou
1334 Kenmu
Nambokuchou-periódus
1336 - 1392
1336 Engen
1340 Koukoku
1346 Shouhei
1370 Kentoku
1372 Bunchuu
1375 Tenju
1381 Kouwa
1384 Genchuu
1390 Meitoku
Muromachi-periódus
1392 - 1573
1394 Ouei
1428 Shouchou
1429 Eikyou
1441 Kakitsu
1444 Bunnan
1449 Houtoku
1452 Kyoutoku
1455 Koushou
1457 Chouroku
1460 Kanshou
1466 Bunshou
1467 Ounin
1469 Bunmei
1487 Choukyou
1489 Entoku
1492 Meiou
1501 Bunki
1504 Eishou
1521 Daiei
1528 Kyouroku
1532 Tenmon
1555 Kouji
1558 Eiroku
1570 Genki
Azuchi-Momoyama-periódus
1573 - 1603
1573 Tenshou
1592 Bunroku
1596 Keichou
Edo-periódus (Tokugawa)
1603 - 1868
1615 Genna
1624 Kan'ei
1644 Shouhou
1648 Keian
1652 Jouou
1655 Meireki
1658 Manji
1661 Kanbun
1673 Enpou
1681 Tenna
1684 Joukyou
1688 Genroku
1704 Houei
1711 Shoutoku
1716 Kyouhou
1736 Genbun
1741 Kanpou
1744 Enkyou
1748 Kan'en
1751 Houreki
1764 Meiwa
1772 An'ei
1781 Tenmei
1789 Kansei
1801 Kyouwa
1804 Bunka
1818 Bunsei
1830 Tenpou
1844 Kouka
1848 Kaei
1854 Ansei
1860 Man'en
1861 Bunkyuu
1864 Genji
1865 Keiou
Modern-periódus
1868 -
1868 Meiji (1868.09.08)
1912 Taishou (1912.07.12)
1926 Shouwa (1926.12.25)
1989 Heisei (1989.01.08)
2017 aug. 22.
H K Sz Cs P Sz V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31