menü
látogatók
1 látogató van itt.

Legtöbb látogató: 127
2012.10.16. 19:21
www.martialarts.hu - harcmuvűvészeti és kultúrális portál
linkweb.hu TopSite.hu - A web legjobbjai. LinkBank Sport.wyw.hu - Sport Linkek A magyar linkjegyzék Linkkatalógus
[ olvasnivaló » Tim Shaw: Mokuso ]

Tim Shaw: Mokuso


Történet

Ez a gyakorlat Kínából és Japánból ered, és több évszázados múltra tekinthet vissza. A történelem során mindenki, aki a harcművészetek mélyére akart hatolni, létfontosságúnak tekintette a meditációs gyakorlatokat. Bár a részletek sokszor a múlt homályába vesznek és kétségtelen, hogy a legendák sok mindent fel is nagyítottak, de számos mesterről tudunk, akik olyan kimagasló technikai szintet értek le, hogy szinte már természetfeletti képességekkel rendelkeztek. Ha csak egy szemernyi igazság is van ezekben a legendákban, a harcművészetek meditációs vonatkozásainak jelentőségét igen komolyan fontolóra kell vennünk.

A mokuso gyakorlásának céljai:

Rövidtávú célok: Az edzések elején segít a gyakorláshoz megfelelő tudatállapot kialakításában és az elvégzendő feladatra hangolódásban.

Hosszútávú célok: Segít abban, hogy visszatérjünk a gondolkodás és cselekvés olyan tiszta állapotához, amelyet nem szennyeznek téveszmék és helytelen válaszreakciók.

Az elme és a test edzése

Ahhoz, hogy a gyakorló képes legyen hasznosítani a gyakorlásból származó előnyöket, az elme megfelelő parancsot kell, hogy adjon a testnek. A hosszas és megfelelően végzett gyakorlás eredményeként a nyugodt és ellenőrzés alatt tartott elme képes rá, hogy fokozottan előnyös hatást gyakoroljon a testre, megőrizze és fokozza az életenergiát (kínaiul: chi [csí], japánul ki [kí]).

Hogyan működik a mokuso gyakorlat?

Testtartás

Az első alapelv a testtartás. Függőlegesen tartott gerinccel, egyenes háttal kell ülnünk, a testnek a gerincoszlop, mint szimmetriatengely körül teljesen kiegyensúlyozottnak kell lennie. A keleti gondolkodásmódban az emberi lény összekötő hidat képez az ég (jang) és a föld (jin) között. (Az ég itt nem a keresztény felfogás szerinti mennyországot jelenti, hanem a világmindenséget, a kozmoszt.)

A mokuso-t/meditációt sokféle testtartásban lehet végezni, beleértve az állást, széken ülést vagy hanyattfekvést is, de a legelterjedtebb módja a hagyományos seiza (térdelő) testhelyzet. A seiza azért is kézenfekvő választás, mert a dojóban egyébként is ebben a testhelyzetben pihenünk vagy üdvözöljük egymást. Gyakorlati meggondolások is szólnak e mellett a testhelyzet mellett. Lényeges, hogy ebben a helyzetben kezeink szabadon maradnak. A gyakran szűkös dojókban ez az ülésmód gazdaságosan kihasználja a teret, és mégis méltóságteljes. Egyúttal biztonságos is; ha egy társunk ránk esik, vagy belénk botlik, egyikünk sem sérül meg. Ha valamelyik tanítvány a hosszas seizában ülést kényelmetlennek vagy valamilyen sérülése miatt fájdalmasnak találja, megengedhető az is, hogy keresztbetett lábakkal üljön, de gerincének ekkor is függőlegesnek kell maradnia.

A kezek helyzete és egyéb szempontok

A kezek helyzetét illetően is több felfogás van, de a legelterjedtebb a zen gyakorlóknál elfogadott változat: a felfelé fordított tenyerek az ölünkben vannak, a bal tenyér a jobb tenyérben nyugszik. A hüvelykujjak enyhén összeérnek. (Egyesek szerint nőknél fordított tartást kell kialakítani, azaz, a jobb tenyér nyugszik a bal tenyérben.) A kezek helyzete olyan legyen, hogy a vállaknak ne kelljen se megemelkedniük, se megsüllyedniük. A nyelv helyzete is lényeges. A nyelv hegyét a szájpadlásunkhoz kell érintenünk, közvetlenül a felső fogsor felett. A kínai felfogás szerint a nyelv összekötő kapcsot képez két fő életenergia csatorna, úgy nevezett meridián között, és ha ezek nincsenek érintkezésben, a gyakorlat előnyös hatásai elmaradnak.

Összpontosítás

A csapongó gondolatok képezik a gyakorlat magas szintű végrehajtásának fő akadályát. Kezdetben jó megoldás, ha azzal kötjük le a figyelmünket, hogy lélegzetünket számoljuk. Ha csak a számokra irányul a figyelmünk, ezzel elejét vehetjük, hogy a gyakorlat üres ábrándozássá fajuljon. A zen gyakorlat célja, hogy ellenőrzésünk alá vonjuk és kiüresítsük elménket, és így közvetlen kapcsolatba kerüljünk valódi énünkkel.

Pillantás

Félig zárt szemekkel nézzünk körülbelül két méterre magunk elé a padlóra. Ez megakadályozza a felesleges vizuális figyelemelterelődést, és csökkenti az elalvás veszélyét.

Lélegzés

A lélegzés a helyes gyakorlat kulcsa. Évszázadok során rengeteg technikát kifejlesztettek, de valamennyi néhány központi elven nyugszik. A helyes légzés sokféle előnyös hatást gyakorol a testünkre, de mindenekelőtt azzal kell tisztában lennünk, hogy hétköznapi lélegzésünk számos okból gátolt és tökéletlen. Ezek az okok a stressztől és feszültségtől egészen a helytelen testtartásig terjednek.

Ha megfigyeljük az újszülöttek vagy állatok lélegzését, látni fogjuk, hogy elsődlegesen hasi légzést végeznek, ezzel szemben az átlagember arra hajlamos, hogy mellkasa felső részével lélegezzen. Élettani szempontból nézve elmondhatjuk, hogy a lélegzést a szivattyúként működő rekeszizom irányítja. A mokuso gyakorlatnál ezt, a rekeszizom által irányított lélegzést kell gyakorolnunk. Nem véletlen, hogy a központi jelentőségű életpont, a saika tanden néhány centiméterrel a köldök alatt helyezkedik el. A tanden az életenergia gyűjtőhelye. A helyes lélegzés feltölti, és folyamatosan pótolja az életenergia készletet.

Légzéstechnika

A lélegzésnek hosszú, lassú légzésciklusokból kell állnia. Az orron át szívjuk be a levegőt, lassan továbbítsuk a tüdőbe, de azzal az érzéssel, mint ha az alhasba engednénk le. Ez természetes módon rávezet bennünket a hasi légzésre és a rekeszizom megfelelő használatára és tudatosítja bennünk a tanden jelentőségét. A belégzést akkor fejezzük be, mielőtt még teljesen feltöltődnénk levegővel. Ha túlzásba visszük, nem megfelelő helyeken alakulnak ki feszültségek. Néhány másodpercig tartsuk vissza a lélegzetünket. Ez ne tartson túlságosan sokáig, mert rosszullétet okozhat. Ezután szájon át lassan engedjük ki a levegőt, ismételten figyelve a rekeszizom helyes használatára. A levegő végét ne akarjuk erőlködve kipréselni magunkból, de ne is tartsuk vissza, engedjük, hogy reflex-szerűen kezdődjön meg a következő légzésciklus.

A rutin megszerzése

A szokásos edzések előtti mokuso, bár megnyugtatja, és megfelelően áthangolja az elmét, hosszú távú előnyöket nem képes nyújtani. Aki komolyan akar foglalkozni a harcművészettel, mély elkötelezettségen alapuló napi rendszerességgel kell, hogy gyakoroljon. Ne várjunk egyik napról a másikra eredményeket, időbe telik, mire a test és az elme ráhangolódik, de ha napi 15 - 30 percet gyakorolunk, egy hónap után már észlelünk előrehaladást. Ha helyesen hajtjuk végre a gyakorlatot, az előálló energiafeltöltődés és jó közérzet napi szükségletünkké válik. Nyilvánvaló, hogy ezek az előnyök nem csak a harcművészek számára fontosak, és igaz az is, hogy nem minden harcművészetet tanuló képes ilyen fegyelmezett életvitelre. Sokan gondolják, hogy az edzések előtti gyakorlat rövid távú előnyei is elegendőek számukra. Minden azon múlik, milyen magasra helyezed önmagad előtt a mércét.

A zazen - visszatérés a természetes létezéshez

A zazen nem önkívület vagy érzések felébresztése, lényege nem a test, illetve a tudat valamilyen különleges állapota. A zazen tökéletes visszatérés a tiszta, természetes emberi állapothoz. Ez nem a nagy mesterek vagy a szentek számára fenntartott titokzatos élmény, hanem mindenki által megvalósítható. A zazen azt jelenti, hogy bensőséges kapcsolatot alakítasz ki saját magaddal, rálelsz a belső egység pontos ízére, és harmóniába kerülsz az egyetemes léttel.

[írta: Tim Shaw]
[fordította: Jóvér Béla]
[forrás: www.jiudo.hu hírarchívum, 2003/1]
[a szerkesztők engedélyével]


2017 jún. 27.
H K Sz Cs P Sz V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30